A gravitációs hullámok és a LIGO

Newton, Einstein és a gravitációs hullámok


Newton 1687. július 5-én megjelent Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica című művének címlapja. Ebben a könyvben szerepel az általános tömegvonzás törvényének első megfogalmazása.

Sokan hallottak Newton almájának történetéről: egy nap, amikor a tudós egy fa alatt üldögélt, látta, amint lehull egy alma a fáról, és hirtelen felismerte, hogy az égbolton vándorló Holdat ugyanaz az erő bírja Föld körüli keringésre, mint amelyik az almát kényszeríti, hogy a földre essen. Ez az erő a tömegvonzás, vagy más néven gravitáció. Newton felismerte, hogy a gravitáció távoli, egymással fizikailag nem érintkező objektumok között hat - például a híressé vált almához sem ért hozzá semmi, amely zuhanásra késztette volna. A tömeggel bíró testek azért érzik a gravitációs vonzást, mert az univerzumban minden tömeggel bíró test saját gravitációs teret kelt, és ezek a terek összeadódnak. Newton gravitációs elmélete szerint amikor egy tömeggel bíró test elmozdul, az egész univerzumban azonnal megváltozik a teljes gravitációs tér, és ennek megfelelően a testek által érzékelt gravitációs erők is.

Einstein általános relativitáselmélete - amely a jelenleg legszélesebb körben elfogadott gravitációs elmélet - ezzel szemben kimondja, hogy semmilyen információ sem utazhat a fény sebességénél gyorsabban. Ez érvényes az univerzumban elhelyezkedő tömegpontokat érintő információra is, melyet a gravitációs tér közvetít. Az általános relativitáselmélet jóslata szerint a gravitációs tér változásai fénysebességgel terjednek. A gravitációs tér ilyen változásait nevezzük gravitációs hullámoknak.




» Következő: „A téridő fodrai”

Find us on Facebook    Follow us on Twitter    Follow us on YouTube    Follow us on Instagram