A gravitációs hullámok és a LIGO
A gravitációs hullámok detektálása
|
A gravitációs hullámok úgy hatnak kölcsön az anyaggal, hogy hatásukra a tárgyak az egyik irányban összehúzódnak, erre merőlegesen pedig megnyúlnak. Ezért a jelenlegi csúcstechnológiát képviselő gravitációshullám-detektorok L alakúak, és a detektor két karjának relatív hosszát mérik interferometria segítségével. Ehhez két fénynyaláb találkozásakor fellépő interferenciamintázatot figyelik meg. Két ilyen interferométer épült az Egyesült Államokban, az egyik Hanfordban, Washington államban, a másik Livingstonban, Louisiana államban. A két műszer együttese a LIGO (Lézer Interferométer Gravitációshullám-Obszervatórium). A LIGO jelenleg a legnagyobb ilyen detektor, a karok hossza 4 km (hasonló detektorok még az olaszországi VIRGO, a németországi GEO és a japán TAMA).
Tartalomjegyzék
BevezetésNewton, Einstein és a gravitációs hullámok
„A téridő fodrai”
Gravitációshullám-források:
Periodikus
Bespirálozó
Kitörésszerű
Sztochasztikus
→ A gravitációs hullámok detektálása
Mérés több detektorral
Az interferométerekről
A LIGO interferométere
A gravitációs hullámok jelentősége
Online videókurzus a gravitációs hullámokról
