A gravitációs hullámok és a LIGO

Bevezetés


A Rák-köd képe

A Rák-köd egy i.sz. 1054-ben megfigyelt szupernóva (felrobbanó csillag) nyomán visszamaradt törmelékfelhő. A felhő közepében egy pulzár (a neutroncsillagok egy fajtája) található, amely a felrobbant csillag maradványa. Mind a szupernóva robbanások, mind a pulzárok gravitációs hullámok forrásai lehetnek.

A történelem során az ember főként a fény különböző formáin keresztül figyelte meg a környező világegyetemet. Rövidesen azonban új fejezet nyílik a csillagászatban - ez lesz a gravitációshullám-csillagászat. A gravitációs hullámok az univerzum objektumainak mozgásáról hordoznak információt. Mivel az univerzum pillanatokkal az ősrobbanás után átlátszóvá vált a gravitációs hullámok számára - sokkal hamarabb, mint a fény számára -, ezért a gravitációs hullámok segítségével az univerzum múltjának még régebbi időszakába nyerhetünk bepillantást. A gravitációs hullámokat az univerzumban található anyag nem nyeli és nem is veri vissza, ezért azok pontosan olyan formájukban figyelhetők meg, ahogyan keletkeztek. Ez azt jelenti, hogy egy gravitációs hullám a forrása és a Föld között elhelyezkedő objektumokon gyakorlatilag akadálytalanul halad át. A gravitációs hullámok megfigyelése ismeretlen lehetőségeket rejt. Valahányszor új "érzékszerveken" keresztül kezdtük szemlélni a világegyetemet, mindig rábukkantunk valamilyen váratlan jelenségre, amely teljesen átformálta a világról és abban betöltött helyünkről kialakított képünket. Jelenleg az Egyesült Államokban található LIGO gravitációshullám-detektor és nemzetközi társintézményeinek kutatói azon dolgoznak, hogy ilyen újfajta, a fénytől független érzékszerven át szemlélhessük az univerzumot.



» Következő:  Newton, Einstein és a gravitációs hullámok

Find us on Facebook    Follow us on Twitter    Follow us on YouTube    Follow us on Instagram