A GW190521 gravitációshullám-felfedezés

Sajtóközlemény

2020. szeptember 2.

AZ EDDIGI LEGERŐSEBB GRAVITÁCIÓSHULLÁM-JELET
ÉSZLELTÉK A LIGO ÉS A VIRGO DETEKTORAI


Két fekete lyuk összeolvadása során a Nap tömege nyolcszorosának megfelelő energia szabadult fel gravitációs hullámok formájában

Üressége ellenére az univerzum nagyon is aktív: folyamatosan gravitációs hullámok szelik át. A téridő szövetének rezdüléseit extrém csillagászati jelenségek okozzák, mintha kozmikus harangok kongnának.

A LIGO-Virgo együttmőködés kutatói egy olyan jelet észleltek, amely az eddigi legnehezebbnek észlelt fekete lyukak összeolvadása során keletkezett. Az összeolvadás eredménye az elsőnek felfedezett köztes tömegű fekete lyuk (angolul intermediate-mass black hole, röviden IMBH). Ebbe a csoportba azok a fekete lyukak tartoznak, amelyek tömege 100 és 1000 naptömeg között van.

A GW190521 elnevezésű jel észlelése 2019. május 21-én történt, a két amerikai LIGO és az olasz Virgo detektorok segítségével. Maga a jel kivételesen rövid volt a maga kevesebb, mint egytized másodperces hosszával. Az adatok alapján a forrás mintegy 16 milliárd fényév (luminozitási) távolságra lehetett tőlünk és az univerzum is csak fele ilyen idős volt az esemény idején. Ezzel ez az egyik legtávolabb keletkezett gravitációs hullám, amit mostanáig sikerült észlelni.

Ahogy az eddig megerősített összes gravitációshullám-jel, valószínűleg a GW190521 is két fekete lyuk összeolvadása során keletkezett, amelyek körülbelül 85-ször illetve 66-szor nehezebbek voltak, mint a Nap.

A LIGO-Virgo kutatói a fekete lyukak perdületét is meghatározták. Ebből az derült ki, hogy ahogy a lyukak egyre közelebb kerültek egymáshoz, a saját tengelyük körül is forogtak. Mivel a forgás síkja nem esett egybe a keringés síkjával, a fekete lyukak forgástengelyei imbolyogni (precesszálni) kezdtek a bespirálozás közben.

Az összeolvadás után egy még nagyobb, 142 naptömegű fekete lyuk jött létre. Ez azt jelenti, hogy az összeolvadásban hatalmas mennyiségű, 8 naptömegnek megfelelő energia sugárzódott szét gravitációs hullámok formájában. Bár az ilyen típusú jeleket „chirp”-nek, azaz csiripelésnek szokták nevezni, ezt az eseményt a "durranás" szó sokkal jobban jellemzi.

A LIGO Scientific Collaboration (LSC) és a Virgo Collaboration két szakcikket is közölt a mai napon az észleléssel kapcsolatban. A Physical Review Letters folyóiratban az észlelés részleteit, a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban pedig a jel fizikai tulajdonságai és asztrofizikai vonatkozásai jelentek meg.

A felfedezés nemcsak azért meglepő, mert nehezen magyarázható a fekete lyukak tömegének értéke, hanem azért is, mert rámutat, hogy a LIGO és Virgo detektorok olyan jelek észlelésére is alkalmasak, amilyenekre korábban nem számítottunk.

Újabb tömegrés került betöltésre

A fekete lyukak kivételesen nagy tömege rengeteg kérdést vet fel a keletkezésükkel kapcsolatban. Az eddig megfigyelt fekete lyukak mindegyike két kategóriába volt besorolható. Az egyikbe a sztelláris fekete lyukak tartoztak, amelyek tömege legfeljebb 10 naptömeg lehet. Ilyenek akkor keletkeznek, amikor a nagytömegű csillagok az életük végéhez érnek. A másik kategória a szupernehéz fekete lyukaké, amelyek tömege többszázezer, vagy akár többmilliárd naptömeg is lehet. Ilyen fekete lyuk található a Tejútrendszer közepén is.

A most észlelt GW190521 során keletkezett 142 naptömegű fekete lyuk pont e két kategória között van, így ez az első megfigyelt köztes tömegű fekete lyuk.

A két összeolvadt fekete lyuk is különleges méretű. Valószínű, hogy legalább az egyik nem egy csillag összeomlásával jött létre, mint a legtöbb sztelláris fekete lyuk.

A Napban és más csillagokban a gravitáció összehúzó hatásának a magban lévő fotonok és gázrészecskék nyomása tart ellent. Miután a nehéz csillagok magja már vasból áll, ez a nyomás nem tudja fenntartani az egyensúlyt. Ilyenkor a csillag a saját súlyától összeomlik, és egy szupernóva-robbanás után egy fekete lyuk vagy egy neutroncsillag marad hátra.

Ez a folyamat még magyarázatot ad arra, hogy egy legfeljebb 130 naptömegű csillagból hogyan keletkezhet egy legfeljebb 65 naptömegű fekete lyuk. nehezebb csillagoknál azonban már képbe jön a pár-instabilitásnak nevezett jelenség. Ha a magban lévő fotonok nagyon nagy energiával rendelkeznek, át tudnak alakulni egy elektron-antielektron párrá. Ilyen párok kisebb nyomást tudnak csak kifejteni, mint a fotonok, így a csillag hamarabb instabillá válik, és olyan hevesen robban fel, hogy egyáltalán nem marad utána semmi. Egy még nehezebb, 200 naptömeg feletti csillag ugyanakkor robbanás nélkül összezuhanhat egy fekete lyukká, ennek a tömege azonban legalább 120 naptömeg lenne. Egy csillag összeomlása során tehát elvileg nem keletkezhet 65 és 120 naptömeg közötti fekete lyuk – a pár-instabilitás miatt itt van egy tömegrés.

A GW190521 jel forrásában az egyik fekete lyuk, a maga 85 naptömegével, ebbe a tömegrésbe esik. Ilyenre korábban nem láttunk példát, és ez komoly fejtörést okoz az asztrofizikusoknak.

Egy lehetséges magyarázat a fekete lyuk keletkezésére, hogy ez is egy korábbi feketelyuk-összeolvadás során keletkezett. Mivel a kisebbik fekete lyuk tömege (66 naptömeg) is éppen bele esik a tömegrésbe, elképzelhető, hogy korábbi összeolvadások egész sora kellett a most észlelt eseményhez.

Valami váratlan

További kérdések is felvetődnek a GW190521 jellel kapcsolatban.

A LIGO és a Virgo detektorok adataiban automatizált jelkeresés folyik, amely kiugró jelek után kutat a sok zaj között. Ez alapvetően kétféleképpen történhet: a bespirálozó kettősök jellemző hullámjeleit célzott algoritmusokkal fel lehet ismerni; az általánosabb jelek (ún. "kitörések) azonban csak valamilyen, a megszokottól eltérő szabályos mintázat formájában ismerhetőek fel. Míg az előbbi módszer minden olyan jelet megtalál, ami elég erős és az előzetes várakozásnak megfelelő, utóbbi sokkal inkább váratlan, rajtaütésszerű felfedezésekhez vezethet.

A GW190521 jelet pont egy ilyen általános kereséssel sikerült észrevenni, mivel a vártnál rövidebb volt a jel. Valójában az sem kizárható, hogy nem is két fekete lyuk összeolvadása okozta, hanem valami egészen más, egyelőre azonban a forrásra a két fekete lyuk összeolvadása a legvalószínűbb magyarázat.

De mi van akkor, ha tényleg valami teljesen más keltette ezeket a gravitációs hullámokat? Az egyik szakcikkben szó van arról, milyen más forrása lehetett a jelnek. Elképzelhető például, hogy egy összeomló csillag keltette a mi galaxisunkban. Akár az is lehet, hogy egy az univerzum hajnalán, a kozmikus inflációban keletkezett kozmikus húr hozta létre. Ne felejtsük el azonban, hogy ezen eshetőségek egyike sem illik olyan jól az adatokra, mint az összeolvadt fekete lyuké.

A kutatást a U.S. National Science Foundation indította.




További információk a gravitációshullám-obszervatóriumokról:

A LIGO-t az NSF támogatja, a Caltech és az MIT működteti, akik egyben a projekt ötletgazdái és megépítői. Az Advanced LIGO projekt vezető pénzügyi támogatója az NSF volt, Németország (Max Planck Társaság), az Egyesült Királyság (Tudomány és Technológiai Testület), és Ausztrália (Ausztrál Kutatási Tanács) szintén jelentős kötelezettségvállalást és hozzájárulást adott a projekthez.

A programban több mint 1300 tudós vesz részt a világ minden tájáról a LIGO Scientific Collaboration együttműködésen keresztül, amely a GEO Kollaborációt is magába foglalja. A további partnerek listája itt található.

A Virgo kollaboráció több, mint 520 fizikusból és mérnökből áll, akik 11 ország 99 különböző kutatócsoportjához tartoznak. A tagországok között van Belgium, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország és Spanyolország. Az Olaszországban Pisa mellett működő Virgo detektor anyaintézete a European Gravitational Observatory (EGO), legnagyobb támogatói pedig a francia Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS), az olasz Istituto Nazionale di Fisica Nucleare (INFN), és a holland Nikhef. Tagja még többek között a magyar MTA Wigner KKP. Részletes információk a Virgo Kollaborációról itt; valamint a Virgo projektről itt.

[Fordította és szerkesztette: Molnár András, Raffai Péter
A borítókép forrása: LIGO/Caltech/MIT/Robert Hurt (IPAC)]




Médiakapcsolat:

Frei Zsolt
csoportvezető, Eötvös Loránd Tudományegyetem, LIGO tagcsoport
+36-1 372-2767
frei@alcyone.elte.hu
Web: egrg.elte.hu

Szegedi Tudományegyetem, LIGO tagcsoport
Csoportvezető: Gergely Árpád László
Honlap ITT

Wigner Fizikai Kutatóközpont, Virgo tagcsoport
Csoportvezető: Vasúth Mátyás
Honlap ITT



» Következő:  Információk

Tartalomjegyzék


→ Sajtóközlemény

Információk

Kérdések és válaszok (archív)


Multimédia

GW190521 legerősebb jel

KÉP: GW190521: Gravitációs hullámok az eddig észlelt legnagyobb tömegű fekete lyukak összeolvadásából. (Forrás: Deborah Ferguson, Karan Jani)


Eddigi összeolvadások

KÉP: GW190521: egy köztes-tömegű fekete lyuk keletkezett. (Forrás: LIGO/Caltech/MIT/R. Hurt)


GW190521 perdület

KÉP: A két fekete lyuk forgási síkja eltér a keringési pályájuk síkjától. (Forrás: The Virgo Collaboration/Virgo Valencia Group/Raúl Rubio)


GW190521 borítókép

KÉP: GW190521: fekete lyukak összeolvadásának egész sorozatából? (Forrás: LIGO/Caltech/MIT/R. Hurt)


Infografika a felfedezésről

INFOGRAFIKA: A képre kattintva megtekinthet egy infografikát az összeolvadásról. (Forrás: LSC/University of Glasgow/Daniel Williams)


Csillagtemető

KÉP: A gravitációs hullámok és elektromágneses jelek segítségével megfigyelt neutroncsillagok és fekete lyukak tömege. A sárga (NCs) és a lila (FLy) színek az elektromágneses, a narancssárga (NCs) és a kék (FLy) színek a gravitációs hullámokkal történ megfigyeléseket jelölik. A vonalak a mérési hibát mutatják. A mostani jel, a GW190521 kiemelve látható. Nagyításhoz kattints a képre! (Forrás: LIGO-Virgo/Northwestern University/Frank Elavsky, Aaron Geller)




VIDEÓ: A bespirálozásról és hullámformáról készített animáció a GW190521 mért adatai alapján. (Forrás: AEI Potsdam/Nils Fischer et al.)




VIDEÓ: Az esemény szimulációja és a hullámok formája. (Forrás: Deborah Ferguson, Karan Jani et al.)


GW190521 művészi kép

KÉP: Két bespirálozó fekete lyuk művészi megjelenítése. (Forrás: ARC Centre of Excellence for Gravitational Wave Discovery (OzGrav)/Mark Myers)